Mihályi ebben a kötetben 24 mínusz 1 fejezetet beszél el egy város vagy éppen önnön maga történetébõl. Amennyiben a szemfüles olvasó most fölkapná a fejét, és nyomban James Joyce 24 órára osztott alapmûvére, az Ulyssesre gondolna, szerzõnk kikérné magának, parlagi elbeszélõként nem világremeket másolt. Csupán számmisztika. Csakhogy szerzõnk, aki mintha egyszerre szeretné neve mellett a szent, és a hitehagyott jelzõket is látni, a 24-es osztatú el-, félre- és mellébeszélésében nem a nap 24 óráját állítja narrációjának szerkezeti alapjául, a történet - lényegében egyetlen történet se létezik, csupán a történetek elbeszélése - megtörténhetett 24 perc, 24 év vagy 240 év alatt, de a 24 óra nem szerzõnk narratív gabaritja. A könyv egy életrajz fejezeteiként is olvasható, amelynek eseményei az elbeszélõvel, vagy másokkal estek meg, a Fény és a Hang közti feszes ív mentén. Vagy igen, vagy nem.